Bécsi segédletek

ÖStA HHStA Kabinettskanzlei Vorträge

A Vorträge sorozat aktái tartalmazzák a különböző minisztériumok által az uralkodó elé terjesztett ügyiratok kivonatát, a legfelsőbb döntés fogalmazványát, esetenként a miniszteri előterjesztés másolatát, vagy a magyar minisztériumok esetén a magyar nyelvű előterjesztés német fordítását (sajnos nem mindig!). Az uralkodói döntést rávezették az eredeti ügyiratra, amelyet az uralkodói aláírást követően visszabocsátottak a felterjesztő szervhez. Az ügyiratokat évente újrakezdődően iktatták, illetve a gyors visszakereshetőség érdekében protokollumokat és indexeket készítettek hozzájuk. A Kabinettskanzlei-Vorträge sorozat jellegzetessége, hogy a Staatsrathoz hasonlóan az egyes dobozok évenként újra kezdődően kaptak raktári számot. A mintegy 1800 dobozban lévő iratok az 1848–1918 közötti időszak elsőrendű forrásai. Értéküket különösen növeli, hogy sok olyan magyar minisztérium előterjesztései is megtalálhatók a sorozatban, amelynek iratai az elmúlt évtizedekben jelentős háborús károkat szenvedtek, mint a Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Minisztérium, a Közmunka- és Közlekedésügyi M. Kir. Minisztérium, majd utódja a Kereskedelemügyi M. Kir. Minisztérium, az Igazságügyi M. Kir. Minisztérium. Jelenleg az adatbázisban kizárólag a Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Minisztérium által 1867–1871 közötti tett előterjesztések ügyleírásai található meg. Várhatóan a következő években nemcsak a VKM előterjesztések, hanem más hungarika anyagok (más minisztériumok előterjesztései vagy más magyar vonatkozású iratok) gyűjtése is folytatódni fog, így rendszeres gyarapodásra lehet számítani az adatbázis tekintetében. Az adatbázisban a jelzet, és az előterjesztő mellett egy rövid tárgyleírás olvasható, továbbá feltüntetésre került az ügyirat terjedelme (oldalszám) és a magyar minisztériumi előterjesztés iktatószáma is. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Staatsrat

Mária Terézia Kaunitz herceg tanácsára 1761-ben hívta életre a Staatsratot, magyar nevén az Államtanácsot, amelynek feladata a Habsburg Monarchia egységesebb irányításának elősegítése volt. Az Államtanács formailag nem intézkedett, mivel nem hatóság, hanem tanácsadó szerv volt, de szerepe mégis felbecsülhetetlen jelentőségű, mert lényegében minden fontosabb ügy a tanács elé került. Az intézménynek az alapításkor hét tagja volt. Az ügyeket három főúri tag államminiszteri rangban, három nemes, illetve tudós tag államtanácsosi rangban, illetve egy titkos referendárius intézte. Hivatalosan a Staatsrat magyar ügyekben nem járt el, de a valóságban a legfontosabb ügyek kivétel nélkül megfordultak az államtanácsosok asztalán. Az Államtanács jelentőségét megőrizte Mária Terézia uralkodása alatt, viszont veszített belőle II. József uralkodása idején, aki már több esetben a legfőbb tanácsadó szerv megkérdezése nélkül intézkedett, de véglegesen csak a 19. század elején szorult háttérbe. Kompetenciáját döntően befolyásolta a Staatskonferenz (Államkonferencia) megalapítása (1809), amely magához vonta a legfontosabb ügyek tárgyalását, az Államtanács jogkörében csupán a kevésbé jelentős politikai, gazdasági, pénzügyi kérdések intézése maradt. A Staatsrat iratanyaga a II. világháború idején sajnálatos módon jelentős részben megsemmisült. Az 1833 előtti akták többsége, mintegy 1550 csomónyi irat pusztult el, ebből az időszakból csupán a jegyzőkönyvek és a hozzá készített indexek maradtak meg. Sajnos a protokollumok a Staatsrat tanácsosok votumairól nem adnak felvilágosítást, csupán az ügyiratot beterjesztő szerv nevét, az ügy tárgyát, illetve a legfelsőbb elhatározás szövegét tartalmazzák. Iratok tehát csak 1833–1848 közötti időből maradtak meg (mintegy 400 doboz), amikor a Staatsrat szerepét az állam irányításában már régóta átvette a Staatskonferenz. Az állag az évente vezetett jegyzőkönyvek és indexek segítségével jól kutatható. A megmaradt iratanyag magyar vonatkozású darabjainak feltárása az utóbbi években zajlik, pillanatnyilag az 1833–1845 közötti évekhez áll rendelkezésre segédlet. Az adatbázisban a jelzet, és az előterjesztő mellett egy rövid tárgyleírás olvasható. Zárójelben az esetlegesen előforduló előiratokat tüntettük fel. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Minister Kolowrat Akten

Franz Graf Kolowrat-Liebsteinsky (1778–1861) gróf 1826–1848 között állam- és konferenciaminiszterként működött, elsődleges feladata a Staatsrat belpolitikai szekciójának a vezetése volt (1826–1836), illetve hozzátartoztak a személyi ügyek, de 1826–1830 között az Államtanácsban tárgyalt pénzügyekben is intézkedett. 1836-tól konferenciaminiszter, aki azonban továbbra is számos államtanácsbeli ügyben kellett, hogy véleményt nyilvánítson, illetve sok ügyet küldtek hozzá tudomásul vételre aktákat (pénzügyek, hitelügyek, fontosabb rendőrségi ügyek, számtalan Sedlnitzky vélemény kivonata található irathagyatékában, továbbá az államtanács személyzeti ügyei). 1848. március 21.–április 4. között osztrák miniszterelnök, aki azonban gyorsan lemondani kényszerült. Az iratpusztulások (Staatsrat, Zensur- und Polizeihofstelle), illetve Kolowrat kiterjedt jogköre miatt hagyatéka a reformkor történetének fontos forrása. Az iratokat évente iktatták, érvényes iktatószámuk a jobb felső sarokban található. A bal felső sorokban található kettős szám közül a felső a Staatsrat kapcsolatos ügyiratszáma, míg az alsó esetében a Kabineti Iroda jegyzőkönyveinek iktatószámáról van szó (vö. Protokolle und Indizes der Kabinettskanzlei). Az állag az évente vezetett jegyzőkönyvek és indexek segítségével jól kutatható. A magyar vonatkozású darabokról külön jegyzék készült. Az adatbázisban a jelzet, és az előterjesztő mellett egy rövid tárgyleírás olvasható. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Geheimakten

Vegyes eredetű gyűjtemény, amelybe a Kabineti Iroda őrizetébe került bizalmas jellegű anyagokat osztották be, és amelyek közül kétségkívül a legnagyobb érdeklődésre Felix Schwarzenberg herceg hagyatéka tarthat, aki 1848. november 1. és 1852. április 5. között osztrák miniszterelnökként működött (Kt. 9–14.). A miniszterelnöki hagyaték az első tizenhat dobozt magában foglaló ún. Acta secreta része, amely az állag legrégibb, 1848–1867 között keletkezett iratokat magában foglaló részét alkotja, és amelyet a magyar kutatás már a két világháború között alaposan kiaknázott. Itt őrzik többek között a Kabineti Iroda két magyar igazgatója, Pápay István és Daruváry Géza hagyatékának azon részét, amelyet 1927-ben nem szolgáltattak ki Magyarországnak (Kt. 25. és 25–28.). Érdekesek még a közös miniszterek cseréjére vonatkozó iratok (Kt. 40.), illetve Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró perének iratai, amelyek csak 1918 után bukkantak fel (1925) és nyertek itt elhelyezést (Kt. 44–45.). A gyűjteményhez külön magyar vonatkozású jegyzék készült. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Kabinettskanzleiakten

II. Ferenc szokása volt az általa fontosnak ítélt ügyeket, további véleményadásra kiadni olyan személyeknek, akiknek a véleményében megbízott, nem egyszer még akkor is, ha azokat a Staatsrat, vagy akár a Staatskonferenz már tárgyalta. Az ún. kabineti referenseknek (Kabinettsreferenten) viszonylag jól körülírt feladatköre volt, köztük több magyar is akadt, akik főleg a Staatsrat magyar tisztviselői közül kerültek ki: Bedekovich Ferenc báró, Izdenczy József báró, Kussenics Tádé, Majláth György, Mikos László báró, Nándory József, Semsey András, Somogyi János, Somssich Pongrác, Zichy Károly. A kabineti referensi rendszer V. Ferdinánd idején is tovább működött. Tartalmát tekintve fontos államügyek mellett sok kisebb jelentőségű ügyre is akad a kutató. Ide kerültek a Kabineti Iroda ügykezeléséből a Habsburg-magánbirtokok igazgatására vonatkozó akták az 1802–1848 közötti évekből, illetve az 1816-ban alapított, világi papság magasabb képzését célzó Frintaneum, vagy magyar nevén Augusztineum működésére, hallgatók küldésére és visszahívására vonatkozó iratok is. Az iratokhoz jól használható protokollumok (Protokolle Bd. 1–28) és indexek tartoznak (Indices 29–49, verschiedene Indices 51–59). Sajnos az állag a második világháború során súlyos károsodást szenvedett, az eredeti 226 fasciculusból csak 96 doboz maradt meg. A magyar vonatkozású iratokról külön jegyzék készült. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Reichsrat Präsidialakten

Az 1849. október 4-i olmützi oktrojált alkotmány értelmében került sor a Reichsrat életre hívására, amelynek működését egy 1851. április 4-én kiadott pátens szabályozta. Ennek értelmében a Reichsrat tanácsadó testület, amely az uralkodó, illetve (ekkor még) a minisztertanács kérésére készített egyes ügyekben véleményt. A tagok kinevezése a császár jogkörét képezte. A döntések általában plenáris ülésen születtek meg. A februári pátens (1861. február 26.) a Reichsratot feloszlatta, helyét az újra életre hívott Staatsrat foglalta el. A Reichsrat ügyiratait évente folyószámmal iktatták. A kutatást megkönnyíti az évente vezetett protokollum, illetve a hozzá készített index. Az elnöki iratok elvi jellegű ügyeket és személyi ügyeket tartalmaznak elsősorban. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, Reichsrat Gremialakten

Az 1849. október 4-i olmützi oktrojált alkotmány értelmében került sor a Reichsrat életre hívására, amelynek működését egy 1851. április 4-én kiadott pátens szabályozta. Ennek értelmében a Reichsrat tanácsadó testület, amely az uralkodó, illetve (ekkor még) a minisztertanács kérésére készített egyes ügyekben véleményt. A tagok kinevezése a császár jogkörét képezte. A döntések általában plenáris ülésen születtek meg. A februári pátens (1861. február 26.) a Reichsratot feloszlatta, helyét az újra életre hívott Staatsrat foglalta el. A Reichsrat ügyiratait évente folyószámmal iktatták. A kutatást megkönnyíti az évente vezetett protokollum, illetve a hozzá készített index. A Gremialakten állagba azok az iratok kerültek, amelyeket a Reichsrat egyes ülésein tárgyaltak meg a tanácsosok. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Kabinettsarchiv, jüngerer Staatsrat

A feloszlatott Reichsrat helyét az 1861. február 26-i rendelkezéssel életre hívott Staatsrat foglalta el, amely megkülönböztetendő 1848 előtti elődjétől a jüngerer melléknevet kapta. Feladata elsősorban a törvényjavaslatok és fontos normatív rendelkezések véleményezése lett volna, de számos konkrét ügyben is véleményt nyilvánított. Az 1867-es változások nyomán működése alapját veszítette és az 1868. június 12-i törvénnyel feloszlatásra került. Magyar vonatkozású anyagairól jegyzék áll rendelkezésre. Az adatbázisban a jelzet és egy rövid tárgyleírás olvasható. A jüngerer Staatsrat ügyiratai, hasonlatosan más hasonló testületéhez, évente kerültek iktatásra, hozzá protokollumok és indexek készültek, amelyek segítségével kutatható az anyag. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Reichsarchive Reichsregisterbücher Ferdinand I.

Az állag a Birodalmi Kancellária, illetve annak az I. Ferdinánd-féle Udvari Kancellária (1526–1558) latin titkárának működése során keletkezett másolati könyveket foglalja magában, amelyek sokban hasonlítanak a Magyar Kancellárián vezetett királyi könyvekhez azzal a különbséggel, hogy kiváltságlevelek mellett jogbiztosító iratok, békeszerződések, ítéletlevelek is helyet kaptak a kötetekben. Az I. Ferdinánd-korabeli kötetek közül a kéziratgyűjteményből később áthelyezett kötethez (Bd. 33.) külön hungarikajegyzék készült. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Ministerium des Äußern Informationsbüro A-Akten, BM-Akten

A Külügyminisztérium és az Államkancellária rendőri jellegű iratainak gyűjteménye. A Külügyminisztérium 1848. évi megszervezésével a rendőri ügyek intézése is átalakult. Az Informationsbüro név alatt található, 1848–1867 között keletkezett iratok nem a Külügyminisztérium működése során keletkeztek, hanem a Belügyminisztérium (1848–1852, ún. A–Akten), az Oberste Polizeibehörde (1852–1859) és a Rendőrminisztérium (Polizeiministerium) (1859–1867) működése során jöttek létre (1852–1867, ún. BM–Akten), és csak a minisztérium felszámolása után, 1867–1869 között kerültek át a Külügyminisztériumba. Az első egységet a Belügyminisztérium (1849–1852) ügyiratai képezik, az ún. A-Akten, amelyeket két iratsorozatba rendeztek. 1849–1851 között keletkezetteket 1–9818. számig egy sorozatban iktatták, az 1852-ben keletkezettek 1-től kezdődő iktatószámot kaptak. Ez a sorozat lényegesen kisebb, csupán 312. számig terjed. Ennek oka, hogy még 1852-ben új rendészeti csúcsszerv jött létre, az Oberste Polizeibehörde. Az akták második része az Oberste Polizeibehörde (1852–1859) és a Rendőrminisztérium (Polizeiministerium) (1859–1867) működése során keletkezett (1852–1867), és a BM-Akten elnevezést viseli, amely állítólag a „brevi manu” elnevezés rövidítése. Az akták jellegüket tekintve foglalkoznak a különböző nemzeti emigrációkkal, köztük a magyar, osztrák, olasz, lengyel emigráció tagjainak külföldi tevékenységével, azok hazai kapcsolataival, a belföldön kibontakozó forradalmi vagy annak vélt mozgalmakkal, figyelemmel kísérik a nemzetiségi mozgalmakat (köztük igen érdekes anyagok találhatók a szlovák és a délszláv nemzeti mozgalmakra). Magyar vonatkozásokban is igen gazdag, amelynek feldolgozása még csak 1867-ig történt meg. Az adatbázisban a jelzet és egy rövid tárgyleírás olvasható. Az iratanyagról válogatott mikrofilmfelvételek elérhetők az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Länderabteilungen, Ungarische Akten Allgemeine Akten

A 16–17. századi magyar történelem egyik kincsesbányája az Ungarische Akten, régi nevén a Hungarica, amely már több mint másfél évszázada áll a magyar történettudomány rendelkezésére, de még mindig sok újdonságot, ismeretlen adalékot rejt magában. Az Ungarische Akten vegyes eredetű iratgyűjtemény, amelynek kialakítása rögtön a levéltár megalapítása után, már 1749-ben megkezdődött. Az iratok nagyobb része az I. Ferdinánd féle Alsó-Ausztriai Kormányzat (1521-től), illetve az Udvari Kancellária (1527–1558), majd a Birodalmi Kancellária (1558-tól), illetve az Osztrák Udvari Kancellária (mindenekelőtt a Wesselényi-összeesküvés korából) működése során keletkezett. E hatóságok tisztviselői időnként fontos szerephez jutottak a magyar ügyek vitelében, de számos más szerv, bizottság, vagy akár magánszemély hagyatékából is kerültek be iratok. Különösen fontos és gazdag iratanyag maradt fenn 1620-ig bezárólag. Viszonylag kevés anyag maradt meg az 1620–1670 közötti időszakból, az 1670–1690 közötti időszak azonban ismét gazdagon képviselteti magát, leginkább a szervezkedő magyar uraknak köszönhetően. A 18. századi iratanyag jelentősége és gazdagsága nem összehasonlítható a korábbi időszakéval. Az Ungarische Akten ma négy sorozatra oszlik: I. Allgemeine Akten (Általános iratok) 1280–1861 (Fasc. 1–262.); II. Specialia 1202–1825 (Fasc. 263–377.); III. Comitialia 1492–1844 (Fasc. 378–417.); IV. Miscellanea (Fasc. 418–435.). Fősorozata, az Allgemeine Akten alapvetően időrendi sorozat, mégis található az évrendezett iratok közé beillesztve néhány kisebb-nagyobb tárgyi egység. Az 1960-as évektől az iratanyagot mikrofilmezték, illetve Buzási János készített az Allgemeine Aktenről tematikus leltárat, amelynek tárgyszórendje 1977-ben nyomtatásban is megjelent, terjedelmi okok miatt azonban az egyes tárgyi tételekhez tartozó, pontos levéltári jelzeteket tartalmazó cédulák közlésére nem került sor. E kitűnő segédlet használatának megkönnyítése érdekében jelen honlapon érhető el a Buzási-féle segédlet. Az adatbázisban a jelzet és a tárgyszó szerepel. Az iratanyag teljes egészében elérhető mikrofilmen az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Länderabteilungen, Ungarische Akten Allgemeine Akten

A 16–17. századi magyar történelem egyik kincsesbányája az Ungarische Akten, régi nevén a Hungarica, amely már több mint másfél évszázada áll a magyar történettudomány rendelkezésére, de még mindig sok újdonságot, ismeretlen adalékot rejt magában. Az Ungarische Akten vegyes eredetű iratgyűjtemény, amelynek kialakítása rögtön a levéltár megalapítása után, már 1749-ben megkezdődött. Az iratok nagyobb része az I. Ferdinánd féle Alsó-Ausztriai Kormányzat (1521-től), illetve az Udvari Kancellária (1527–1558), majd a Birodalmi Kancellária (1558-tól), illetve az Osztrák Udvari Kancellária (mindenekelőtt a Wesselényi-összeesküvés korából) működése során keletkezett. E hatóságok tisztviselői időnként fontos szerephez jutottak a magyar ügyek vitelében, de számos más szerv, bizottság, vagy akár magánszemély hagyatékából is kerültek be iratok. Különösen fontos és gazdag forrásanyag maradt fenn 1620-ig bezárólag. Viszonylag kevés anyag maradt meg az 1620–1670 közötti időszakból, az 1670–1690 közötti időszak azonban ismét gazdagon képviselteti magát, leginkább a szervezkedő magyar uraknak köszönhetően. A 18. századi iratanyag jelentősége és gazdagsága nem összehasonlítható a korábbi időszakéval. Az Ungarische Akten ma négy sorozatra oszlik: I. Allgemeine Akten (Általános iratok) 1280–1861 (Fasc. 1–262.); II. Specialia 1202–1825 (Fasc. 263–377.); III. Comitialia 1492–1844 (Fasc. 378–417.); IV. Miscellanea (Fasc. 418–435.). Fősorozata, az Allgemeine Akten alapvetően időrendi sorozat, mégis található az évrendezett iratok közé beillesztve néhány kisebb-nagyobb tárgyi egység. Az 1960-as évektől az iratanyagot mikrofilmezték, illetve Buzási János készített az Allgemeine Aktenről tematikus leltárat. Mivel a Buzási-féle tematikus repertórium kevéssé adja vissza az állagban található gazdag névanyagot, szükségessé vált egy részletesebb lajstrom munkálatainak megkezdése. Az adatbázisban a jelzet és ügyleírás található, amely tartalmazza a levélíró nevét, a címzettet, az irat keletkezését és rövid kivonatát továbbá esetleges kiadási adatait. Az iratanyag teljes egészében elérhető mikrofilmen az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Länderabteilungen,Ungarische Akten Specialia

A 16–17. századi magyar történelem egyik kincsesbányája az Ungarische Akten, régi nevén a Hungarica, amely már több mint másfél évszázada áll a magyar történettudomány rendelkezésére, de még mindig sok újdonságot, ismeretlen adalékot rejt magában. Az Ungarische Akten vegyes eredetű iratgyűjtemény, amelynek kialakítása rögtön a levéltár megalapítása után, már 1749-ben megkezdődött. Az iratok nagyobb része az I. Ferdinánd féle Alsó-Ausztriai Kormányzat (1521-től), illetve az Udvari Kancellária (1527–1558), majd a Birodalmi Kancellária (1558-tól), illetve az Osztrák Udvari Kancellária (mindenekelőtt a Wesselényi-összeesküvés korából) működése során keletkezett. E hatóságok tisztviselői időnként fontos szerephez jutottak a magyar ügyek vitelében, de számos más szerv, bizottság, vagy akár magánszemély hagyatékából is kerültek be iratok. Különösen fontos és gazdag forrásanyag maradt fenn 1620-ig bezárólag. Viszonylag kevés anyag maradt meg az 1620–1670 közötti időszakból, az 1670–1690 közötti időszak azonban ismét gazdagon képviselteti magát, leginkább a szervezkedő magyar uraknak köszönhetően. A 18. századi iratanyag jelentősége és gazdagsága nem összehasonlítható a korábbi időszakéval. Az Ungarische Akten ma négy sorozatra oszlik: I. Allgemeine Akten (Általános iratok) 1280–1861 (Fasc. 1–262.); II. Specialia 1202–1825 (Fasc. 263–377.); III. Comitialia 1492–1844 (Fasc. 378–417.); IV. Miscellanea (Fasc. 418–435.). Az Ungarische Akten második alsorozata az ún. Specialia, amely tárgyi tételekből áll össze (Fasc. 263–377B.). Fontosabb egységei: Fasc. 263–267. Szepességre vonatkozó iratok 1588–1770; Fasc. 268–269. Koronázásokra vonatkozó iratok 1561–1825; Fasc. 270. Aacheni magyar kápolna 1747–1773; Fasc. 271. bolognai magyar-illír kollégium 1748–1762; Fasc. 272. német lovagrend letelepítése Magyarországon 1576–1578; Fasc. 273. Diplomatica et heraldica 1202–1795; Fasc. 274. Ecclesiastica (vegyes egyházi ügyek) 1553–1775; Fasc. 276. Bányászat és várerődítés 1561–1656; Fasc. 276–277. Josef Sylvio angol kalózkapitány elleni per 1804–1805; Fasc. 278–330. Verschwörerakten (Wesselényi-féle rendi szervezkedés tagjai ellen folytatott eljárás iratai, az eljárás során elkobzott levelezések. Az iratanyag vegyes eredetű, megtalálhatók benne a periratok mellett az Osztrák Udvari Kancellária összeesküvés kapcsán kiadott iratainak fogalmazványai, a kancelláriához intézett eredeti iratok, illetve különböző belső-ausztriai kormányszervek által kiadott iratok fogalmazványai, hozzájuk intézett eredeti iratok, illetve a perhez becsatolt Frangepán, Nádasdy, Zrínyi, Wesselényi családi levéltárakból származó eredeti iratok, levelek) 1662–1692; Fasc. 331–332. Hugo Franz Carl Elz (Eltz) mainzi prépost, pécsváradi apát hagyatéki ügye (a per magyar iskolaügyre tett hagyatékának ki nem adása miatt támadt); Fasc. 333–334. Magyarországi só- és bányaügyre vonatkozó iratok, főleg 19. századi privilégiummásolatok (Joseph Chmel hagyatékából, akihez Lagerer osztálytanácsostól került, utóbbi a magyar bányaügy történetén dolgozott); Fasc. 335–336. Urbarsachen (Helytartótanács úrbéri bizottságának ülésjegyzőkönyvei) 1770–1780; Fasc. 342–354. Habsburg Mária királyné (Maria von Ungarn) magyarországi jövedelmeire vonatkozó iratok (Belgiumból került 1856–1875 között Bécsbe, 1889-ig a Belgica része volt, ekkor helyezték át az Ungarische Aktenbe, a hiányzó darabok ma többségében a Hausarchiv Familienakten Kt. 4., 5., 9–11. alá beosztva találhatók); Fasc. 355. Borsmonostori apátságra (1522–1528) és a leleszi prépostságra vonatkozó iratok (1700–1703); Fasc. 356. Bosznia és Hercegovina 1593–1612 (Francesco Antonio Bertucci, Niclas Alberti levelezése); Fasc. 357–365. Transylvanica separata (Reichskanzlei Erdélyre vonatkozó iratai) 1680–1825; Fasc. 366–377. Kriegsakten (többségében I. Ferdinánd alsó-ausztriai kormányzatának 1520-as évekből származó iratai) 1518–1717; Fasc. 377B Malovecz Ignác nagyszombati jogászprofeszor elleni per, 1732–1746. Az iratanyaghoz darabszintű segédlet tartozik, amely a jelzet mellett rövid tárgyleírást tartalmaz. Az iratanyag teljes egészében elérhető mikrofilmen az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Länderabteilungen,Ungarische Akten Comitialia

A 16–17. századi magyar történelem egyik kincsesbányája az Ungarische Akten, régi nevén a Hungarica, amely már több mint másfél évszázada áll a magyar történettudomány rendelkezésére, de még mindig sok újdonságot, ismeretlen adalékot rejt magában. Az Ungarische Akten vegyes eredetű iratgyűjtemény, amelynek kialakítása rögtön a levéltár megalapítása után, már 1749-ben megkezdődött. Az iratok nagyobb része az I. Ferdinánd féle Alsó-Ausztriai Kormányzat (1521-től), illetve az Udvari Kancellária (1527–1558), majd a Birodalmi Kancellária (1558-tól), illetve az Osztrák Udvari Kancellária (mindenekelőtt a Wesselényi-összeesküvés korából) működése során keletkezett. E hatóságok tisztviselői időnként fontos szerephez jutottak a magyar ügyek vitelében, de számos más szerv, bizottság, vagy akár magánszemély hagyatékából is kerültek be iratok. Különösen fontos és gazdag forrásanyag maradt fenn 1620-ig bezárólag. Viszonylag kevés anyag maradt meg az 1620–1670 közötti időszakból, az 1670–1690 közötti időszak azonban ismét gazdagon képviselteti magát, leginkább a szervezkedő magyar uraknak köszönhetően. A 18. századi iratanyag jelentősége és gazdagsága nem összehasonlítható a korábbi időszakéval. Az Ungarische Akten ma négy sorozatra oszlik: I. Allgemeine Akten (Általános iratok) 1280–1861 (Fasc. 1–262.); II. Specialia 1202–1825 (Fasc. 263–377.); III. Comitialia 1492–1844 (Fasc. 378–417.); IV. Miscellanea (Fasc. 418–435.). A négy iratsorozatra tagolt Ungarische Akten harmadik sorozata az országgyűlési iratokat tartalmazó Comitialia (Fasc. 378-417M). A vegyes eredetű, főleg a Reichshofkanzlei, Österreichische Hofkanzlei, különböző királyi biztosok országgyűlési vonatkozású iratait tartalmazó állag képezte az egyik alapját a tizenkét kötetes Magyar Országgyűlési Emlékek forráskiadási sorozatnak. A 17. századból viszonylag kevés iratot őriz a sorozat, értékes azonban a 18. század eleji reformországgyűlések, főleg az 1722–1723. évi országgyűlés anyaga (az anyag egy része ugyan az Ungarische Akten Allgemeine Akten sorozatban található: Fasc. 200-214!), illetve az 1825–1827. évi országgyűlés iratanyaga. Az adatbázisban a jelzet és egy rövid tartalmi leírás vagy az adott irat címe olvasható. Az iratanyag teljes egészében elérhető mikrofilmen az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Länderabteilungen,Ungarische Akten Miscellanea

A 16–17. századi magyar történelem egyik kincsesbányája az Ungarische Akten, régi nevén a Hungarica, amely már több mint másfél évszázada áll a magyar történettudomány rendelkezésére, de még mindig sok újdonságot, ismeretlen adalékot rejt magában. Az Ungarische Akten vegyes eredetű iratgyűjtemény, amelynek kialakítása rögtön a levéltár megalapítása után, már 1749-ben megkezdődött. Az iratok nagyobb része az I. Ferdinánd féle Alsó-Ausztriai Kormányzat (1521-től), illetve az Udvari Kancellária (1527–1558), majd a Birodalmi Kancellária (1558-tól), illetve az Osztrák Udvari Kancellária (mindenekelőtt a Wesselényi-összeesküvés korából) működése során keletkezett. E hatóságok tisztviselői időnként fontos szerephez jutottak a magyar ügyek vitelében, de számos más szerv, bizottság, vagy akár magánszemély hagyatékából is kerültek be iratok. Különösen fontos és gazdag forrásanyag maradt fenn 1620-ig bezárólag. Viszonylag kevés anyag maradt meg az 1620–1670 közötti időszakból, az 1670–1690 közötti időszak azonban ismét gazdagon képviselteti magát, leginkább a szervezkedő magyar uraknak köszönhetően. A 18. századi iratanyag jelentősége és gazdagsága nem összehasonlítható a korábbi időszakéval. Az Ungarische Akten ma négy sorozatra oszlik: I. Allgemeine Akten (Általános iratok) 1280–1861 (Fasc. 1–262.); II. Specialia 1202–1825 (Fasc. 263–377.); III. Comitialia 1492–1844 (Fasc. 378–417.); IV. Miscellanea (Fasc. 418–435.). Az állag utolsó sorozatát a Miscellanea képezi, amely nevéhez híven valóban vegyes jellegű iratokat fog össze. Fontosabb egységei: Fasc. 418–420. Miscellanea sine dato (év nélküli vegyes iratok gyűjteménye); Fasc. 421–424. Aus der Hofbibliothek 1528–1765 (Az Udvari Könyvtár részéről átadott iratok, amelyek döntő többsége Magyar Kancellária levéltárából, főleg a jelenlegi A 98 Transylvanica, illetve kisebb része az A 33 Propositiones állagból származik); Fasc. 425–427. Akten für die Milleniumsausstellung 1490–1765 (Az 1896. évi millenniumi kiállításra összeállított és később egyben maradt iratok gyűjteménye, köztük számos fontos és érdekes irattal); Fasc. 431 A–D. Einzuteilende Nachträge 1505–1868 (különböző okból kiemelt, később vissza nem helyezett iratok); Fasc. 432. Akten, betreffend die Protestanten in Ungarn 1564–1812 (Károlyi Árpád által a magyarországi protestantizmus történetére vonatkozóan összeállított iratok gyűjteménye); Fasc. 433. Akten, die von Árpád Károlyi ausgehoben wurden 1549–1804 (Károlyi Árpád által kiemelt és vissza nem helyezett iratok, 1549–1804). Az adatbázisban a jelzet és ügyleírás található, amely tartalmazza a levélíró nevét, a címzettet, az irat keletkezését és rövid kivonatát továbbá esetleges kiadási adatait. Az iratanyag teljes egészében elérhető mikrofilmen az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA HHStA Staatenabteilungen, Türkei I. (Turcica)

Az Oszmán Birodalommal folytatott diplomáciai érintkezés iratai, illetve a Konstantinápolyba delegált császári rezidens, majd követ jelentései, amelyeket összesen nyolc alsorozatba rendeztek. Az iratok az alábbi kormányszervek működése során keletkeztek: Reichshofkanzlei, Hofkriegsrat (1610–1753 között a keleti diplomácia irányítója), Staatskanzlei. Az állag szerkezetének kialakítása, a kronológiai rend, mint szempont alkalmazása Gévay Antal nevéhez fűződik, de csak az első 18 fasciculus rendbetétele adatott meg neki, munkáját utódai, Karl Freiherr von Buschmann és Eduard von Adelburg folytatták, utóbbi fejezte be 1855-ben. A magyar történelem számára kiemelkedő jelentőséggel bír a Türkei I. azaz régi nevén a Turcica állag, benne számtalan adattal a magyar végvidék és a Hódoltság helyzetére. A Konstantinápolyba küldött követ jelentésein kívül itt található a budai pasa és a Habsburg főherceg-helytartók, illetve az Udvari Haditanács közötti levelezés, amely a 16. század során nagyobb részben magyarul folyt. Itt találhatók a tizenöt éves háború időszakában folyt béketárgyalásokra vonatkozó iratok, továbbá a béke meghosszabbításaira vonatkozó tárgyalások iratai is. Részben ide osztották be II. Mátyás nagyhatalmú miniszterének, Melchior Khlesl bíborosnak török vonatkozású fogalmazványait. A későbbi időszak iratai a karlócai béke létrejöttére (1699), a Rákóczi szabadságharc (1703–1711) török kapcsolataira, illetve a Rákóczi-emigráció történetére nézve nélkülözhetetlenek. Az adatbázis tulajdonképpen egy bő lajstrom, amely több esetben részletes kivonatokat tartalmaz a konstantinápolyi jelentésekről. Egyelőre az első 126 doboz került feldolgozásra 1654-ig bezárólag. Mikrofilmen a teljes iratanyag elérhető az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

ÖStA FHKA Hoffinanz Ungarn

Az Udvari Kamara vitathatatlanul a 16–18. századi magyar történelem szempontjából az egyik legfontosabb udvari kormányzati szerv. I. Ferdinánd az uralma alá tartozó területek egységes pénzügyi irányítására 1527-ben hozta létre az Udvari Kamarát (Hofkammer, Camera Aulica), amit rövid időn belül a Cseh Kamara (1527), a Magyar Kamara (1528), és az egyes osztrák örökös tartományok pénzügyigazgatási szerveinek megalapítása is követett. A pénzügyek központi koordinálása azt eredményezte, hogy a különféle tartományokból és országokból befolyó jövedelmeket képzett hivatalnokréteg által működtetett szakhivatal kezelte. Az Udvari Kamara hatásköre a kamarai-kincstári birtokok felügyeletére, irányítására, az udvartartás költségeinek fedezésére terjedt ki, továbbá az „államköltségvetés”, a katonai kiadások összeállítása és szétosztása feletti ellenőrzés is a feladatai közé tartozott. Talán legfontosabb jogosultsága mégis a pénzek feletti szinte korlátlan rendelkezés, azaz az utalványozási jog volt, amelyet az alattuk álló kamarák és különféle pénztárak felé valósított meg. Felügyelte továbbá az egyes országok, valamint tartományok kamaráit, pénzügyi és egyéb kérdésekben előterjesztéseket készített az uralkodónak. A mellette működő számvevőségi hivatalok segítségével nem csak a kamarai alkalmazottak, de a bánya-, só- és vámügyi tisztviselők pénzügykezelését, működését is ellenőrizte. A 18. században meghozott államigazgatási reformok a Kamara hatáskörét is érintették, hiszen egyes feladatokat, így az adóigazgatást, vagy a pénztárműködtetést a Kancellária vett át. Területi illetékessége egyébként 1848. évi megszüntetéséig a Habsburgok által mindenkor uralt területekre: az örökös tartományokra, Magyar Szent Korona és a Cseh Korona országaira, valamit 1806-ig a Német-római Birodalomra, illetőleg a századok folyamán olykor-olykor elfoglalt itáliai, vagy éppen lengyelországi területekre terjedt ki. Az Udvari Kamara hatalmas irattára már eleve tartományok szerint elkülönítve (innen eredeztethetők a mai állagok, mint Hoffinanz Österreich, Hoffinanz Ungarn, Hoffinanz Böhmen, Niederösterreich, Oberösterreich, Siebenbürgen) az egyes referatúrák szerint vagy külön tárgyi alapon létrehozott gyűjteményekbe (Münz- und Bergwesen, Reichsakten, Herrschaftsakten stb.) állította fel a hatalmas irattömeget. Az iratokat egykorú indexek és lajstromkönyvek segítségével lehet – még ha kissé nehézkesen is – kutatni. A Hoffinanz Ungarn sorozat a kimenő iratok kronologikus rendjében tartalmazza az Udvari Kamara által keletkeztetett magyar vonatkozású iratokat. Az iratok tartalma felöleli a szinte teljes magyarországi pénzügyigazgatás összes ágát (kereskedelem, harmincad, kamarai uradalmak, birtokok igazgatása, magszakadás, egyháziak finanszírozása, só- és bányaügy, városok ügyei, adóigazgatás, országgyűlések, kamarai szervezet személyi ügyei stb.). Külön hangsúlyozandó, hogy a hadügyek finanszírozására is jelentős mennyiségű akta áll rendelkezésre. Hivatkozni a következő formában kell: ÖStA FHKA Hoffinanz Ungarn 1652.06.01. (Kt. 436. [r. Nr. 188.] fol. 1.) A darabszintű jegyzék folyamatosan bővül, online jelenleg az 1656. évig érhető el a lajstrom. A jegyzék az irat jelzete mellett tartalmazza az iratok kiadóját, címzettjét, valamint sok esetben részletes tárgyleírást is ad az egyes ügyiratdarabokról. Mikrofilmen a teljes iratanyag elérhető az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

1661. szeptembertől

(485. doboztól)

ÖStA FHKA Gedenkbücher, ungarische Reihe

A Gedenkbücher sorozat az Udvari Kamara kimenő iratainak egyszerű másolati könyveit jelenti. Az emlékezetre fontos kiadmányokat ezekbe a kötetekbe másolták be, többé-kevésbé időrendet követve. Emellett egy-egy speciális célból összeállított kötet is felbukkan közöttük. Az anyag felállítása az egyes tartományok szerint elkülönítve történt meg, így a magyar sorozat a 383–471. köteteket foglalja magában. A kötetek használatát névmutató könnyíti meg, amelyek másolatai az Osztrák Állami Levéltár kutatótermében elérhetők. Azon kevés anyagok közé tartozik, amelyek eredetiben történő kutatása nem lehetséges, csak mikrofilmen. A kötetekben lévő egyes bejegyzésekhez történő regesztakészítés 2011-ben indult meg. Az adatbázis tartalmazza az irat keltét, a kiadmányozás helyét, a kiadót és a címzettet, valamint egy rövidebb-hosszabb tárgyleírást. Mikrofilmen a teljes iratanyag elérhető az Országos Levéltár mikrofilmtárában.

1553. januártól

(388. kötettől)

ÖStA FHKA Ungarisches Münz- und Bergwesen

A bánya- és pénzügyekre vonatkozó iratok gyűjteménye. Eredetüket tekintve az iratokat a Hoffinanz (Ungarn) sorozatból emelték ki és egyszerű kronológiai rendben állították fel. A válogatás nem volt teljes körű, hiszen további anyagok maradtak a Hoffinanz Ungarn sorozatban, de a Vermischte ungarische Gegenstände gyűjteménybe is sok bányászati vonatkozású anyag került. Az iratok tárgya a bányászat szervezetével, a bányák működésével kapcsolatos, de a bányavárosok belső viszonyaira is találhatók itt akták. Területileg elsősorban az alsó-magyarországi bányászat és bányavárosok ügyeit fedi le, de Felső-Magyarországra vonatkozóan is akadnak benne iratok. Az első 13 csomóhoz (jelenleg 34 doboz) darabszintű jegyzék készült, amely az iratok keltét, a kiadót, a címzettet és egy rövidebb-hosszabb tárgyleírást ad. Mikrofilmen a teljes gyűjtemény elérhető az Országos Levéltárban.

ÖStA FHKA SUS KuR Niederösterreichische reverse und Bürgverscheibungen

A szerződések és reverzálisok gyűjteménye két nagy sorozatra oszlik. A jelen adatbázisban feldolgozott kisebb (454 szám) és indexszel és lajstrommal ellátott nagyobb sorozatra (4166 szám). A régebbi sorozat feltehetően az Alsó-Ausztriai Vizedomamt, míg az újabb az Udvari Kamara regisztratúrájából került ki. Tárgyukat tekintve az iratok kötelezvényeket, szerződéseket, zálogügyeket, kauciókat tartalmaznak. A régebbi sorozat ABC rendben, az újabb többé-kevésbé kronologikus renden fekszik.

ÖStA FHKA Gedenkbücher, österreichische (niederösterreichische) Reihe

A Gedenkbücher sorozat az Udvari Kamara kimenő iratainak egyszerű másolati könyveit jelenti. Az emlékezetre fontos kiadmányokat ezekbe a kötetekbe másolták be, többé-kevésbé időrendet követve. Emellett egy-egy speciális célból összeállított kötet is felbukkan közöttük. Az anyag felállítása az egyes tartományok szerint elkülönítve történt meg, így az osztrák (ti. alsó-ausztriai) sorozat a 19–277. köteteket foglalja magában (1521–1750). A kötetek használatát névmutató könnyíti meg, amelyek másolatai az Osztrák Állami Levéltár kutatótermében elérhetők. Azon kevés anyagok közé tartozik, amelyek eredetiben történő kutatása nem lehetséges, csak mikrofilmen. Az adatbázis tartalmazza az irat keltét, a kiadmányozás helyét, a kiadót és a címzettet, valamint egy rövidebb-hosszabb tárgyleírást.

ÖStA KA Wiener Hofkriegsrat Protokollen 

A jegyzék végigveszi az Udvari Haditanács 1556 és 1699 között vezetett lajstromkönyveit ás indexeit. Pontos leírását adja az adott kötetben lévő információknak, így részletesebb, mint egy raktári jegyzék. Az adatbázis tartalmazza a kötet gerincén vagy címlapján olvasható szöveget, a kötet terjedelmét és a kötet beosztását. 

ÖStA KA Prager Hofkriegsrat Prager Akten

A tizenöt éves háború idején keletkezett és az Udvari Haditanács regisztratúrájában külön kezelt három doboznyi irat (59., 60., 61. doboz) darabszintű jegyzéke. Az adatbázis tartalmazza a küldő és a címzett nvét, az adott irat rövid tartalmát, a formai megjelölését és terjedelmét. Az iratok kölönösen sok magyar vonatkozást tartalmaznak.