A Középkori Magyarország Levéltári Forrásai

Tovább az adatbázishoz

Ismertető

Az adatbázis a Mohácsi csata (1526. augusztus 29.) előtt keletkezett középkori okleveleket és azok adatait tartalmazza. Magyarországon már több mint egy évszázada a levéltárak külön gyűjtik ezen régi iratokat. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL) található mintegy 108.000 oklevél alkotja a Diplomatikai Levéltárat (DL), a más helyen található oklevelekről készült fényképmásolatok (mintegy 93.000) pedig a Diplomatikai Fényképgyűjteményt (DF). A mintegy 200.000 oklevél teljes egészében digitalizált. Az adatbázis minden esetben tartalmazza az azonosítót (DL/DF szám), a kiadás idejét, a kiadót, a fennmaradási formát (eredeti vagy átírt, esetleg másolat) valamint a régi jelzetet (mely iratcsomóból emelték ki az oklevelet).

Diplomatikai Levéltár

Évkör és terjedelem: 1109–1526; 108 362 oklevél

A Mohács előtti gyűjtemény egyik része, a Diplomatikai Levéltár az MNL OL-ben eredetiben őrzött középkori okleveleket tartalmazza. Úgy jött létre, hogy a levéltár újjászervezése (1874) után, még Pauler Gyula főigazgatósága idején a különböző intézményi és családi fondokból kiválogatták a középkori — a mohácsi csata napját (1526. augusztus 29.) megelőzően keletkezett — iratokat, függetlenül attól, hogy eredeti formájában, átiratban vagy későbbi másolatban maradtak-e fenn. Az okleveleket borítékba helyezték és sorszámmal (DL szám) látták el. A gyűjtemény létrehozása 1882-ben fejeződött be, ekkor mintegy 25 000 levéltári egységet tartalmazott. A XIX. század utolsó két évtizedében a MOL-ba érkezett viszonylag nagy számú levéltári fond miatt a XX. század elejére a gyűjtemény elérte a 39 000 darabot (DL számot). A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályának a MOL-lal történő egyesítésével (1934) a középkori dokumentumok száma nagymértékben megnövekedett. Ezekkel és az 1945 után a MOL-ba bekerülő családi levéltárak középkori okleveleivel együtt a gyűjtemény mára meghaladja a 108 000 darabot. Legkorábbi eredeti darabja Kálmán király 1109. évi oklevele, amely megőrizte I. (Szent) István király egyetlen hiteles és a többitől eltérően görög nyelven íródott oklevelének szövegét. A gyűjtemény nevezetes darabjai a törvények, királyi dekrétumok és az aranybullák, az aranypecséttel megerősített királyi oklevelek. A híres és kiemelkedő dokumentumok mellett a gyűjtemény túlnyomó részét a hiteleshelyek, a kancellária vagy a bíróságok által kibocsátott jogi tartalmú dokumentumok teszik ki. Nyelvük jórészt latin, kisebb részben német. A Diplomatikai Levéltár nemcsak legnagyobb és leggazdagabb hazai középkori oklevélgyűjteményünk, de európai jelentőségű, mert bár mesterséges rendszerben, alapvető és nélkülözhetetlen forrásalapja a Kárpát-medence középkorára vonatkozó történeti kutatásoknak.

Diplomatikai Fényképgyűjtemény

Terjedelem: 90 000 db fénykép

A gyűjteménybe sorolt oklevelek fényképei országok és azon belül az őrző intézmények, továbbá az egyes levéltári egységek neve alatt találhatók. Az országon belül Pannonhalma, Esztergom és Veszprém egyházi levéltáraiból származó fényképek rendkivül jelentősek, a városok közül pedig Sopron levéltára áll anyagát tekintve az első helyen. A szomszédos országok levéltáraiból nálunk örzött fényképek rendkivül fontosak a kutatás szempontjából. Néhány hiteleshely: a Kolozsmonostori, a Leleszi és a Jászói konventek anyaga nélkül, de Pozsony vagy Kassa város levéltára nélkül sem lehet középkori történelmünket megismerni. A Pannonhalmi (1001), a Tihanyi (1055) alapítólevelek, az erdélyi német vendégeknek kiadott Andreanum (1224) történelmünk becses emlékei, s a kutatás számára a fényképek révén bármikor elérhetők. Nem jelentéktelen ma már az 1970-es évek vége óta mintegy évtizeden át rendszeresen gyűjtött anyag a Vatikáni Titkos Levéltárból. IV. Béla király aranypecsétes oklevelei, egyetemeink alapítólevelei mind ismeretlenek lennének számunkra, ha a Vatikánban nem maradtak volna meg.